2003-ban egy kanadai általános iskolában voltam önkéntes pedagógiai asszisztens (teaching assistant). (...) Az osztályba járt egy Down-szindrómás kisfiú is, a mellé kirendelt fejlesztő pedagógussal: az idő egy részében kettesben dolgoztak az iskola könyvtárában vagy más csendes zugában, máskor bejöttek a terembe és a kisfiú velünk énekelt, megtanult egy betűt, olykor a teljes rajzórát végigülte és ő is festett papírsárkányt. A jelenléte nem "visszahúzta a színvonalat", hiszen ott volt a saját tanára, aki foglalkozott vele - a jelenléte egyszerűen csak tény volt, amely hozzászoktatta a közösséget a létezéséhez, és a többi gyerek így megtanulta, hogy mikor, miben és hogyan kell neki segíteni.
Bővebben:
http://felicitasz.blog.hu/2010/09/20/alternativ_oktatas_igenis_meno
és
http://felicitasz.blog.hu/2010/10/19/tanari_elmenyeim_egy_kanadai_altal…