"Őszintén kell élni” – A Down-szindrómás Marci és Cili különleges története
"Marci és Cili egy pár. Jóféle. Mondjuk, hogy idilli. Kicsit úgy irigykedik is rájuk az ember. Marci színész, Cili táncoktató, de a kis szobájuk a támogatott lakóotthonban olyan, mint egy alkotótábor. Festenek, rajzolnak, zenélnek, mindig van valami dolog. Semmi különös – különlegesek inkább. Mindketten Down-szindrómások.
Azt láttam először, ahogy ülnek a háztetők felett, hajukban a meleg nyári szél. Sört kortyolnak. Sört. Beledőlnek a vakító délutánba. A kezük összeér. A szájuk is, adott esetben. Szerelem… Utóbbiban telnek a napjaik, mint egy galambmeleg buborékban, így is, hogy kinn minden csupa hó. Az utcán csakis kézen fogva járnak. Veszekednek is, Cili akkor ideges, kis szikrák szóródnak szét a feje körül, azt mondja. Marci akkor megpuhítja, elcsókolja onnan a kis szikrákat, meg egyéb szerelmes intim dolgokat művel, ezt és azt, amiket se nem akar, se nem kell itt részletezni.
Nincs is ebben semmi különös. Ez benne a különös."
Dobray Sarolta Nők Lapjában megjelent cikkének folytatását a mellékletben olvashatjátok.
