A Down Alapítvány minden szolgáltatását folytatja a veszélyhelyzethez adaptált megoldásban.
A Korai fejlesztő és tanácsadó, valamint a Down Ambulancia átállt a távoktatásra és a távorvoslásra, kontakt szolgáltatás csak nagyon indokolt esetben történik. A Down Dada szolgálat is működik, mindhárom szolgáltatás kereshető, elérhető (https://www.downalapitvany.hu/node/2).
A Down Dada szolgálat és a Down Ambulancia ügyébe legjobb Steinbach Évát hívni hétköznapokon 9.00-16.00 között a 06/20/260 7793 telefonon, vagy mailben a steinbach.eva [at] downalapitvany.hu (steinbach[dot]eva[at]downalapitvany[dot]hu) címen.
A bentlakásos szolgáltatásokban élő személyek a számukra hivatalosan elrendelt kijárási tilalom értelmében nem mennek el otthonról, kivételt képeznek azok, akik nem alapítványi munkahelyen dolgoznak.
Minden bentlakásos ügyfelünk bent van az otthonokban, kivéve néhányukat, akik a vészhelyzet kikiáltásakor "kintragadtak", mert éppen családjuknál vendégeskedtek, és a "vagy kint – vagy bent" döntés eredményeként kint maradtak, akkor még nem gondolva, hogy itt hosszabb időről is szó lehet. Az ő helyüket természetesen fenntartjuk, és amint lehetséges visszatérnek. Ha nagyon elhúzódik a járványhelyzet, akkor számukra kéthetes karanténről gondoskodunk, hogy visszatérhessenek lakóotthonukba.
A lakóegységek a kijárási tilalom óta nem csak lakóotthonként, de napköziként és munkahelyként is funkcionálnak: helybe megy a foglalkoztatás, és helybe mennek a fejlesztések, a szabadidős programok.
A családból bejárós napközisek számára csak ügyeletet tartunk fenn, a többiek saját otthonunkban kapnak munkát és egyéb, a napközihez kötött szolgáltatásokat.
Munkatársaink és pszichológusaink, ügyfeleink személyes mentorai telefonos vagy videókonzultációt és tanácsadást végeznek az azt igénylőknek és a problémás ügyfeleknek, valamint családjuknak.
Az idős és krónikus beteg ügyfeleinket fokozottan védjük, ha szükséges elkülönítjük. Sajnos a vészhelyzet idején kórházi ápolásban részesülő idős, krónikus beteg ügyfeleinket a kórházak rendeletre hivatkozva hazaszállították, anélkül, hogy elvégezték volna rajtuk a szűrést. Ezt ugyan mi követeltük, hiszen a józan ész is ezt diktálná, hogy a szintén idős, krónikus beteg lakótársakhoz ne vihessék be a számukra halálos kórt, de hasztalan kértük, követeltük a kórháznál a tesztelést, azt kormányrendelkezésre hivatkozva megtagadták. Ez szinte kezelhetetlen helyzetet eredményezett két lakóotthonunkban is, hiszen ezek a lakóotthonok olyan budapesti lakások esetleg családi házak, mint amiben az átlagember él, ahol az elkülönítés gyakorlatilag megoldhatatlan. Mégis megpróbáltuk a lehetetlent, átrendeztük a házat, egyes szobatársakat szét- és összeköltöztettük, hogy a kórházból hazatérők számára vagy térben vagy legalább időben elkülönülést biztosítsunk.
Az elkülönítésekkel, a fertőtlenítéssel, védekezéssel kapcsolatban máris hihetetlenül sok a többletköltség. Az adományozás is csökken, az állam még nem ajánlott többlettámogatást az átvállalt állami feladatokra (ilyen a lakhatás és a napköziotthonok), pedig elkelne.
A munkatársak bejárási gyakoriságát módosított munkabeosztással csökkentjük, ahol megoldható. Szigorú higiéniai szabályok szerint dolgozik mindenki, a nagyobb intézményekben belépéskor zsilipen haladnak át, mindenhol zuhanyoznak, átöltöznek érkezéskor, és maszkot viselnek az közvetlen érintkezések során.
Minden munkatársunk dolgozik, senkit nem kellett elbocsátani. A kisgyerekesek részben home-office-ban, mások átmenetileg más feladatkörben. A rendszeres vállalkozói szolgáltatásokat lecsökkentettük.
Ügyfeleink foglalkoztatása is folytatódik, a lakhatási szolgáltatásokat igénybe vevők saját lakóotthonukban dolgoznak, a normális körülmények között naponta bejárók, így a napközisek vagy a munka miatt bejárók nagy része bedolgozóként folytatja a munkát.
Ez a helyzet most minden munkatársnak a szokásosnál nagyobb fizikai és pszichés teher, stressz, de egyelőre mindenki helytáll. Ezt az fogyatékos emberek nevében is nagyon köszönjük nekik.
Az ügyfeleink, a bentlakók és a családban élők nagyon különbözőképpen fogadták ezt a helyzetet. Az idősebbek és a kényelmesebbek számára nem olyan nagy a különbség, de a nagy többség, akik évek óta arra lettek szocializálva és motiválva, hogy úgy éljenek mint mindenki más, reggel menjenek el dolgozni, hazafelel vásároljanak, este főzzenek, vagy menjenek moziba, rendszeres sportolnak, kirándulás, társas összejövetelek töltik ki a mindennapjaikat, azok most elég rosszul élik meg a bezártságot. A szavakat megértik, hogy most nem lehet, de a lelkük mélyén nem értik. Sokan szavakba öntik a félelmüket, mások agressziót és más pszichés zavarokat mutatnak. A minap egyik ügyfelünk zaklatott üzenetében ezt olvastam: "itt van az orrunk előtt a halál, és nekünk fiataloknak hol a reménység" – ő talán még a reálisnál is tragikusabbnak érzékeli a helyzetet.
Az alkalmazott protokollokról és szakmai megoldásokról itt olvashat:
https://www.downalapitvany.hu/node/1824
Szeretettel ajánlom még Szilvásy Marci videóüzenetét rep formátumban: a videóban 4:50-től: https://www.downalapitvany.hu/node/1812
A fotók részben a Zágrábi Gondozóházban készültek, részben a bedolgozásra átállt kézművesek családtagjai készítették az otthon végzett munkáról.