Lezajlott az EDSA (Európai Down-szindróma Társaság) éves közgyűlése, amelyen alapítványunk elnöke Dr. Gruiz Katalin is részt vett. Az október 27. és 29-én Madridban tartott találkozóra előzetesen EDSA DS tagszervezeteinek mintegy 35 képviselője jelezte részvételét, 20 különböző országból.
Dr. Gruiz Katalin, a Down Alapítvány elnökének beszámolója a közgyűlésről:
A közgyűlés újabb három évre megszavazta a vezetőséget. A Közgyűléshez kötődő szakmai nap témája az önérvényesítés volt: felkészülés az érdekképviseletre és beleszólás minden közösségi és politikai szinten, valamint természetesen az ehhez kapcsolódó feladatok és felelősségek voltak.
A találkozón az egyes szervezetek bemutatták a szervezetükben folyó képviselet módját valamint azt, ügyfeleik milyen fórumokon, és milyen módon képviselteteik magukat. A tavalyi EDSA kampány szlongenje: „NE CSAK ÉRTÜNK, DE VELÜNK” ezekben az önérvényesítő programokban nyer igazi értelmet.
A közgyűlésen a résztvevők beszéltek a Webinárok jövőjéről. Hiszen rengeteg értékes előadás hangzott és hangzik el folyamatosan a világ legismertebb szakértőitől ezeken a fórumokon. Az előadások utólag is megtekinthetőek az EDSA YouTube csatornáján, angol nyelven. Néhány tagszervezet elkezdte lefordítani az érdekesebb előadásokat. A Down Alapítvány is tervezi ezt a megoldást. Felvetődött a kérdés, hogy az előadás idején szükséges lenne szinkrontolmácsolásra, valamint a YouTube csatornán lévő videókat érdemes lenne akár utólag is lefordítani, feliratozni. A közgyűlésen a résztvevők azt is elhatározták, hogy a közös hivatalos Európai Uniós pályázatokon kívül, informális szakmai és családi látogatásokat szerveznek, kétoldalú megoldásban. A Down Alapítvánnyal elsődlegesen a portugálok és csehek szeretnének ilyesmit velünk.
A Közgyűlés sokkoló része volt az Ukrán küldöttekkel való beszélgetés a jelenlegi helyzetükről. Az EDSA anyagi támogatásával és a lengyelek tevőleges segítségével tudtak egyáltalán eljutni a találkozóra Madridba, Varsón keresztül. Odáig vonattal, onnan repülővel. Két teljesen tönkrement fiatal nőt képzeljünk el, akik elfelejtettek mosolyogni. Ők elő sem hozták a szörnyűségeket, de mindenki kérdezte őket a jelenlegi állapotokról. Tagságuk 20%-a elmenekült az országból, a háború áldozataira emlékeznek, gyermekekre és szülőkre. Kijevben alig van működő iskola, a gyerekek kis mentőcsomagot hordanak a táskájukban, amit magukkal visznek, ha szaladni kell az óvóhelyre. napi 4-5 szirénázós riasztás, állandó rettegés: hazajön-e a gyerek az iskolából és lesz-e hova.