"Egyszer volt, hol nem volt, de bizony hogy volt egy csoda szép mesés helyen egy mesés kis erdei házikó. Egyik nyári harmatos reggelen leszállt egy felhő, körül ölelte a kis házikót a kerttel, és a benne lakókkal együtt, és elrepítette a mese birodalmába. Ott letette, a kertjébe odvas öreg fákat tett, az odvába kis tündérlakokat, azok kiskertjébe tündérkéket és manókat költöztetett be. A kis házba békés jókedvet és nagyon sok szeretetet. A ház népe nagyon nagy szeretettel fogadta kicsi és nagyobbacska vendégeit, megvendégelték őket finomságokkal és sok kedves mesével, hamuba sült pogácsával. A kertben az öreg fák és a tündérek is elmondták a meséjüket a kedvesebbnél kedvesebb, nyitott szívű mosolygós, kacagó gyermekeknek. Így volt, nem így volt, de még eső is volt a nyakunkba, nem is egy, de mi attól sem ijedtünk meg, gomba alá álltunk, felhőcskéken szögdeltünk, gyémánt esőcseppet gyűjtöttünk, örömtáncot lejtettünk pici gumicsizmánkban"
Hát ez a története a Mese és kalandterápiás táborunknak, melyet Dobogókőn tartottunk több napon keresztül Down-szindrómás gyermekeknek és testvéreiknek, illetve értelmi fogyatékos fiataloknak. A kaland végére mindenki megtalálta a kincset, a saját meséjét.
A MOL – Új Európa Alapítvány (MÚEA) Gyermekgyógyító programján belül zajlott le 75 gyermek és 30 év alatti értelmi fogyatékos fiatal részvételével a Mese és kalandterápiás tábor a Down Alapítványnál.
Dobogókőn, mesés erdei környezetben vehettek rész a Down-szindrómás gyermekek, testvéreik, családjukkal együtt, illetve az értelmi fogyatékos fiatalok a több napos alkalmon. Délelőtt érkeztek a csoportok minden tábori napon. A tízórai elfogyasztása után ismerkedés, ráhangolódás végett Dixit kártyát húzott mindenki, elmondott magáról néhány gondolatot, illetve hogy milyen érzéseket kelt benne a húzott kártyalap ábrája. Aki nem beszél, vagy kevésbé közlékeny, annak a társai segítettek megosztani gondolatait.
Ezután a nyaraló kertjében tettünk sétát, ahol a fák tövében, odvában tündérek és erdei manók bújtak, madarak énekeltek, kincset rejtő odúkat kerestünk. Ahol megálltunk, ott hallgathattak kis történeteket, verseket, meséket az adott látnivalóval kapcsolatban. Ebéd után kisebb túra keretében bemutattuk az erdőt, erdő népét, lakóit kis ismeretterjesztő mesék segítségével. Amikor visszatértünk a kisházhoz, akinek volt kedve lerajzolhatta gondolatait az uzsonna után.
A programot a MOL – Új Európa Alapítvány (MÚEA) támogatja a Gyermekgyógyító program keretén belül.
