Kajár Utcai Támogatott Lakhatási Szolgáltatás
Kajár utcai otthonban és az alapítványnál gyászoljuk Lórit, 55 éves volt. 🖤💔
Nemcsak egy kollégát veszítettünk el, hanem Valakit, akiről a szelídség, a szív és a lélek összhangja jut eszünkbe először...és a mosolya.
Segítőként a lakók egyik fontos támasza lett.
Mellettük volt a hétköznapokban, közel volt hozzájuk, mégis pontosan érezte, hogyan lehet ezt szeretettel, tisztán és felelősen, a megfelelő határokkal tenni, érezte, ösztönösen.
Lóri az alapítvány életéhez videóival, élő bejelentkezéseivel és ötleteivel is sokat adott. Sokszor megmutatta másoknak is azt a világot, amely számunkra mindennapi, másoknak mégis sokszor láthatatlan. Ez is szívügye volt.
Alig egy évet töltött nálunk munkatársként, emberként, de ezen rövid alatt bizonyitani tudott. Megkedveltük, és szerettük. Úgy állt az ügyfelekhez, és Hozzánk, mint akiket hosszú évek óta ismer. Hidd el kedves Olvasó, hogy ez nagyon ritka.
Amikor utoljára találkoztunk - pár nappal ezelőtt -, azt mondta, hogy ne búslakodjak, mert végre itt a tavasz, a megújulás és a napsütés. Annyira érződött, hogy nem készül sehova, hogy örömmel várja a mosolygó májust…
A Bocskai Foglalkoztatóba könnyes és kisírt szemekkel érkeztek másnap a „Kajárosok”. Vigasztaltuk Őket, de rettenetesen nehéz és szörnyű feladat ez. De ez is a kötelességünk. Az ügyfelek sokkal érzékenyebben fogadják az elmúlás tényét. Igyekszünk, és a Down Alapítvány Kajár Támlak kiváltképpen igyekszik helytállni. Ebben a helyzetben is.
Lóri! Még nem fogtuk fel...még csak próbálkozunk… annyi feladat, terv és közös gondolat várt még Rád, Ránk...!
Részünk lettél, és maradsz.
Isten veled, Lóri!
