Egy édesanya a Gondozóházról

Azt hiszem érdekes lesz a gondolatom erről helyről... De tudom érteni fogjátok!

Két napja telt le az év és meglátogattam fiam, aki itt él! Meglepiből. Nem tudta hogy megyek, vittem neki az alkohol mentes sőrét a kedvenc kokuszos sütijét.

Megöleltem megszeregettem, eltöltöttem vele egy pár órát az otthonban, végig néztem ahogy ebédel ahogy a többiek is. És lassan elcsendesedett bennem az éppen háborgó lelkem, persze nem miatta.....

No ilyen ez a hely. Mindig beszél valaki, amíg ott ültem éppen táncoltak, készültek valamire, zenebona, itt-ott fucsa hangok, de kaptam egy simogatást, kértek tőlem domestost mert nem volt a felmosó vödrébe egy kis drágának, odajöttek megkérdezték megölelhetnek-e, mondtam hogy persze...

No kérem ilyen ez a hely... Hangos és mégis csendes, tele valamivel, amin egy órát agyaltam, amig ültem hazafele a héven, hogy mi is lehet!

De mire Gödöllöre értem tudtam EZ A HELY TELE VAN SZERETETTEL!

Nos amig ezt érzem addig csak azt tudom mondani: amig a fiam itt van én nyugodtan tehetem a dolgom mert biztonságban tudom,és amig ez igy van addig anyu ( Én) jól vagyok !

Üdv., Ildi