Mézike

Mézike a földre szállt, mosolygós angyal!  Mindenki kedvence a Szalókyban. Sokat izgultunk érte, a beteg szíve és a testsúlya miatt, kíméltük, babusgattuk.

Ha meg akart szerezni egy jobb falatot, mindig azt mondta: „Én már nem gyövök ide többet” – most már csak az övé minden finom falat.

Ő volt az első olyan átmeneti otthonos lakónk, aki nálunk halt meg. Nagyon megviselt mindenkit a halála; azt hiszem, hogy akkor döbbentünk rá, hogy sokakkal megtörténhet ugyanez, és hogy ezzel kell élnünk itt az Alapítványban.