1992 óta tartozott az alapítványhoz, az Átmeneti Otthon (kezdetben Tétényi úti, majd a Szalóki utcai otthon) rendszeres igénybevevője volt édesanyja haláláig, amikor végleg beköltözött a Zágrábiba, ahol idősödő kortársai között lelt társaságra, barátokra.
Az édesanyjával kettesben töltött évek alatt Tibike megmaradt gyereknek, nem nőhetett fel, gumiállatkákkal játszott és teljes kiszolgálást 'élvezett' egyre idősödő édesanyjától. Az alapítványban töltött néhány nap nem volt elegendő a Tibikében lakozó felnőtt ember felébresztésére. Ráadásul édesanyja egyre ritkábban hozta el az alapítványba, a lift nélküli ház 3. emeleti lakásából már ki sem léptek az édesanya utolsó éveiben.
Édesanyja halála után Tibike a Zágrábi átmeneti otthonba került, ahol egy darabig úgy tűnt, hogy új életet tud kezdeni, de egy rövid fellángolást követően egyre gyengült, nem tudott többé erőre kapni. Sem a gondos ápolás, sem orvos, sem műtét nem segített, lassan elfogyott és ment az édesanyja után.