Orvosi kommunikáció

Az egészségértésben kiemelt felelőssége van az orvosi kommunikációnak. A rossz gyakorlatok egyike a veleszületett rendellenességek esetén alkalmazott "megmondás" (nincs protokoll, nincs naprakész információ).

A rossz megmondás veszélyezteti a család lelki egészségét, és megpecsételi a sérült gyermek sorsát is, mert információ híján a szülők nem értik meg, hogy mi a teendő a gyerekkel és hogyan kaphat segítséget a család.

A jó megmondásnak ismertek a szabályai melyeket érdemes minden orvosnak ismernie és betartania:

A Down Alapítvány igyekszik összehangolni a veleszületett rendellenességek esetén szükséges orvosi kommunikációt és a sorstársi segítő szolgálat munkáját. Az összehangolás lényege, hogy az orvosi kommunikációban elvárja/kéri a Sorstársi Segítő Szolgálat megemlítését az új szülőnek, már a rossz hír közlésével egy időben. Amennyiben a szülő szeretne sorstárssal találkozni, akkor a sorstárs egy sor olyan kérdésre tud autentikus választ, amire az orvos nem. Így ezeknek problémáknak a megbeszélését és a kérdések megválaszolását az orvos átadhatja a sorstárs segítőnek. Tehát a két terület jól kiegészíthetné egymást. 

Ezzel szemben a szülészetek egy része, az ottani orvosok és asszisztensek nem hívják a sorstárs segítőt, ehelyett vagy a magánvéleményüket közvetítik a szülők felé vagy információ nélkül hagyják az amúgyis bizonytalanságban lebegő szülőpárt.

A Down Alapítvány Sorstársi segítő szolgálata 2017-ben az alábbi tevékenységekkel segítette a mostani áldatlan állapot megváltoztatását:

• Protokollt dolgozott ki az orvosi megmondásra – kiadvány készül;
• A helyes attitűd kialakításhoz szülői vallomásokat tartalmazó videók – feldolgozás alatt;
• Szórólapok, információs füzet készült (Van segítség!);
• Sorstárs segítő szolgálatot működtet;
• A szolgálat kiterjesztése több veleszületett rendellenességre;
• Négy 30 órás sorstárs segítő képzés;
• Felnőttképzési akkreditáció;
• Sorstárs segítő igazolvány bevezetése.