Kockázatok felmérése és kezelés

Kockázatok és hasznok támogatott életvitellel kapcsolatban

Az önálló életvitel számos kockázatot hordoz, hiszen a városi / falusi élet összes veszélye fennáll. A személyes érzékenység nagyobb mértéke, a tapasztalat és a kivédési technikák hiánya, ugyanezek a veszélyek sokkal nagyobb kockázatot jelentenek az értelmi fogyatékosokra nézve. További speciális veszélyek is léteznek, egyrészt a nem átlagos személy iránti nem megértő, nem elfogadó viselkedésből, másrészt a fogyatékosság mellett meglévő betegségekből (rohamok, eszméletvesztés, stb.) adódóan.

Ezeket a kockázatokat első lépésként fel kell ismerni, majd valamilyen módon kezelni/menedzselni kell. A kockázatmenedzsment általánosan alkalmazott eljárásai a mi esetünkben is fennállnak:

Megelőzés: a veszélyforrás megszüntetése vagy kizárása, a személy felkészítése a veszély létezésére és a teendőkre. Itt nagyon óvatosan kell bánnunk a módszerekkel: a veszély kizárása nem azonos a személy korlátozásával, ahogy ez a szegregált intézményekben történik. Tudnunk kell, hogy a veszélyes dolgok nagy része egyszersmind értékes, fontos az élet szempontjából: a gázsütő, a forró víz, a villanyáram, a konyhai eszközök, az éles kések, a háztartási gépek, a járművek, az építkezések, stb. Ezeket nem lehet még helyileg sem kizárnunk, így ezekben az esetekben a kockázat csökkentése az önállóan élő személy felkészítését, megtanítását, tapasztalni engedését jelenti, vagyis a fennálló kockázatok csökkentését (tanítással) vagy átmeneti elfogadását (tapasztalni engedéssel).
Fennálló kockázatok csökkentése: nem megelőzhető eseményekre való felkészülés, egyrészt az önállóan élő személy felkészítésével, másrészt a segítő munkatársak felkészítésével: elsősegélynyújtás, teendők tűz esetén, epilepsziás roham, házi balesetek során.
A kockázat vállalása: bizonyos mértékű kockázatot mindig kell vállalni. Ha sosem engedjük az általunk segített embert eltévedni, akkor biztosan nem tanulja meg kezelni ezt a szituációt. Ha nem dolgozhat a konyhában, nem fogja megtapasztalni és megtanulni az eszközök, gépek balesetmentes használatát. A kockázat vállalása munkaköri kötelességként nehezen definiálható mind fogalmilag, mind mennyiségileg, és csakis a felelősség delegálásával együtt lehet róla beszélni. Sajnos erre nem sok tapasztalat van a magyar szociális szolgáltatásokkal kapcsolatban. Egységes vélemény és protokoll nincs, úgyhogy a kockázatvállalás személyenként és tevékenységenként kerül rögzítésre és szétosztásra a szülő/gondnok, a szakmai vezető, a segítő és az ügyfél között, hasonlóan a döntések meghozatalához.

Bármelyik módszert, vagy ezek kombinációit is alkalmazzuk, a kockázatok felmérésére alapvető szükség van, a megoldások közül pedig a személy, a segítők és körülmények figyelembevételével választjuk ki a legjobbat.

Kockázat fajtái

Ügyféllel kapcsolatos veszélyek és kockázatok:

Betegség (akut és krónikus betegségek, epilepszia, cukorbetegség, stb.);
Állapot (pillanatnyi rossz állapotok és progresszíven romló állapot)
Túl lassú fejlődés;
Leromlás (hirtelen vagy fokozatosan);
Viselkedésprobléma (bizarr viselkedés, hirtelen, váratlan megnyilvánulások, stb.);
Szokások (berögzült, nem adekvát szokások);
Szociális helyzet (rossz szociális / egzisztenciális körülmények, ellátások hiánya, stb.);
Család (nem támogató, rossz attitűdű család);
Környezet, mint veszélyforrás (elsősorban társadalmi környezet, baráti kör, lakókörnyezet, stb.).

Szolgáltatással kapcsolatos kockázatok:

Nem megfelelő szolgáltatáscsomag igénybevétele (rossz választás, rossz összeállítás, nem megfelelő színvonal);
Nem adekvát lakhatási forma (pl. mezőgazdasági környezetből panelba költözés;
Rosszul megválasztott munka (irreális elvárások, irreális választás);
Rossz minőségű szolgáltatás (nincs elvárás, nincs fejlesztés, stb.);
Rosszul felmért, rosszul megítélt szükségletek (nem ahhoz kap támogatást, amihez valóban kéne);
Túlsegítés vagy túl kevés segítség nyújtása (szaktudás hiánya, emberhiány, stb.).

Szakmai, munkatársi kockázatok:

Nem megfelelő szaktudás a segítő, támogató szakembereknél, a szolgáltatónál;
Nem megfelelő személyiségű támogató szakemberek, vezető szakemberek;
Nem megfelelő attitűd a támogatók és a szolgáltató részéről;
Szakmai fejlődés hiánya;
Igényesség hiánya;
Fejlesztési módszerek ismeretének hiánya, nincs belső műhelymunka a szervezetnél;
Kiégés, megöregedés;
Etikai problémák egyéni és szervezeti szinten.

Gazdasági kockázatok:

Ügyfél anyagi, egzisztenciális problémája;
Fenntartó anyagi gondjai, rossz gazdálkodás;
Forráshiány, fenntarthatósági problémák;
Kevés segítő, nem elegendő képzett szakember;
Állami támogatás bizonytalanságai;
Recesszió.

Társadalmi/környezeti kockázatok:

Elfogadás-befogadás hiánya;
Mentális akadálymentesítés hiánya;
Beteg társadalom, nemtörődömség, önzés;
Intolerancia és növekvő intolerancia, a másság el nem fogadása;
Nem kívánatos változások gazdasági és társadalmi szinten.

Hasznok

Ügyféllel kapcsolatos hasznok, lehetőségek:

Önállóság fejlődése, autonóm élet, autonóm személyiség;
Önálló döntéshozatal megtanulása, egyre komolyabb szinteken történő alkalmazása;
Saját lakhely, saját lakás, szoba, saját ízlése szerint berendezve;
Választott lakhely, maga által választott (egy választékból) típusú, nagyságú, elhelyezkedésű lakhely, maga választotta társakkal;
Munka, támogatott foglalkoztatás és emberbarát munkahely;
Jövedelem, ami felett maga rendelkezik: akar és tud felette rendelkezni;
Saját társ, élettárs, férj, feleség, akivel képes komoly, hosszú távú kapcsolatban élni;
Barátok, baráti kör, hasonló érdeklődés; közös programok;
Család: saját család, házastárs, gyerek;
Teljesítmény: számít a teljesítmény, érzékelhető a tanulás, a fejlődés, az eredmények, a munkateljesítmény, a szabadidős, hobbi, sport eredmény;
Tudatosság minden területen és minden szinten;
Teljes élet, amely a való világban folyik.

Szolgáltatással kapcsolatos hasznok:

Személyközpontú, holisztikus szolgáltatások;
Egyénre szabott, emiatt maximálisan hatékony szolgáltatások;
Egyenrangú kapcsolat az ügyfél és a szolgáltató között;
Szolgáltatás minőségének állandó javítása, motiváltság, kreativitás;
Támogató szakemberek tanulási, tapasztalási és személyiségfejlődési lehetősége;
Komplex szolgáltatások, egymást kiegészítő, erősítő hatások.

Szakmai, munkatársi hasznok:

Innovációk bevezetésének lehetősége;
Új fejlesztési módszerek pl. támogatásba ágyazott fejlesztés, és ennek alkalmazása;
Új pedagógiai és szociális módszerek fejlesztése, kipróbálása;
Új attitűd meghonosodása, nem csak a szociális szolgáltatásokkal kapcsolatban;
Kísérletezési lehetőség;
Szakmai továbbképzések, új módszerek, technikák, eszközök elsajátítása;
Kiégés ellen a tudatosság növelésével lehet harcolni;
Képessé tétel (empowerment): attitűd és technikák elsajátítása általános hasznosítása;
Fejlesztő támogatás (coaching): attitűd és módszerek elsajátítása, hasznosítása;
Egyenrangú kapcsolat a támogatott személlyel: új személyiséget eredményez;
Személyiségfejlődési lehetőség.

Gazdasági hasznok:

Gazdaságilag hatékonyabb a szegregált nagy létszámú intézeteknél;
A szakmai hatékonyság egybe esik a gazdasági hatékonysággal (önkiszolgáló, önálló, önfenntartó ügyfelek);

Társadalmi/környezeti hasznok:

Az elfogadás-befogadás gyakorlására ad módot;
Az elfogadó attitűd javítására, kiterjesztésére, egymásra figyelésre jó alkalom;
Növekvő tolerancia eléréséhez hozzá járul;
Segítőkészség kialakulását provokálja;
Mindenki számára használható környezet kialakítását követeli és segíti elő;
Sokszínű, a másságot szerető társadalom létrehozásához járul hozzá.

A kockázatok kezelése

A kockázatok kezelése az értelmi fogyatékos ember támogatott önálló életvitele során ugyanolyan fő lépésekből áll, mint bármilyen kockázatkezelés, vagyis a veszélyek azonosítása, ezekből a veszélyekből adódó kockázatok mértékének megbecslése. Ahhoz hogy a megbecsült kockázatról eldönthető legyen, hogy az kicsi vagy nagy, szükséges egy még elfogadható kockázati szint kijelölése. Ha egyes ügyfelekre, szituációkra vonatkozó kockázat alatta marad az elfogadható szintnek, akkor nincs szükség intézkedésre, ha viszont meghaladja azt, akkor a kockázatot valamilyen módon csökkenteni szükséges. Az elfogadható kockázat szintje nagymértékben eltérő lehet egy kockázatkerülő és a kockázatot elfogadó személy vagy szervezet esetében.

A veszélyek azonosítása: az önálló életvitel során számtalan veszély-forrással van dolgunk, melyek egy része objektív, valamennyiünkre leselkednek (csúszós út, rövid zöld a gyalogosoknak, ideges kiszolgáló, stb.), és szubjektívek, melyek a fogyatékos személy testi és szellemi funkcióinak csökkent voltából adódik. Például, az utasítások, információk meg nem értése, hosszú reakcióidő, olvasási problémák, számolási és pénzhasználati nehézségek, a beszéd-és a kommunikáció zavarai, önkiszolgálási hiányosságok, a tapasztalat hiánya.
A veszélyekből önálló életvitel során adódó kockázatok attól függenek, hogy ki milyen intenzíven, milyen gyakorisággal használja a környezetet, közlekedik, vásárol, ügyintéz, vagy tisztálkodik, eszik, főz egyedül, stb. Ha egy szobában él, hiába rossz a reakcióideje, sosem fogja elütni egy autó (persze más kockázatok előtérbe kerülnek, pl. leépülés).
Az elfogadható mértékű kockázat megítélése rendkívül nehéz feladat, mivel a fent említett kockázatokhoz általában semmiféle mérőszám nincs rendelve, inkább csak valamiféle feltételezett vagy tapasztalati skálán helyezzük el ezeket a kockázatokat a gyakorisággal és a feltételezett vagy valódi kár nagyságával arányosan. Általában azok a kockázatok kerülnek az első helyekre és ítéltetnek meg elfogadhatatlannak, melyek közvetlenül veszélyeztetik a fogyatékos ember életét. Ilyenek a súlyos eszméletvesztéssel, vagy agresszióval járó rohamok, vagy a körültekintés nélküli közlekedés. Ezekhez képest sokkal kisebb kockázatokat jelent az, hogy valaki egyoldalúan táplálkozik, vagy becsapják a boltban. Ezek a kockázatok összemérhetőek a hasznokkal, tehát érdemes őket vállalni, főként, ha átmeneti a kockázat, vagyis gyakorlással, tanulással csökkenthető. A kisebb kockázatokat, például, hogy rosszul van megkenve a kenyér vagy nem az időjárásnak megfelelő a ruházat, stb. nyugodtan vállalhatja bárki.

A kockázatcsökkentés egyik legjobb lehetősége a megelőzés, pl. a veszély kiiktatásával, oktatással, gyakorlással, a környezet olyan változtatásával, hogy a veszély megléte mellett is kicsi legyen a kockázat, vagyis ne valósulhasson meg a káros esemény. Például, ha valaki eltévedős, legyen nála telefon és tudjon segítséget kérni, vagy ha valaki nem tud számolni, akkor használjon bankkártyát és azzal fizessen, hogy ne csaphassák be. A veszélynek való kitettség is csökkenthető, például úgy, hogy csak megbízható, kipróbált boltokban vásárol. A kockázatot minden esetben úgy kell csökkenteni, hogy közben az önállóság, az autonómia ne sérüljön.